VÉGBÚCSÚ főnév (
régies)
Utolsó búcsú, elbúcsúzás.
Végbúcsút mond vkinek; végbúcsút →
vesz vkitől. □ Oh természet, midőn alunni mentél
Elbúcsúzál-e leghívebb fiadtól, Ő tőle?
, és ha elbucsúztatok: Gondoltad-e, hogy végbucsútok ez? (Petőfi Sándor) || a. (
régies) Búcsú a halottól a sírnál. □ A sírhoz jönnek komoran
Vég búcsút mondani. (Vörösmarty Mihály)
- Szóösszetétel(ek): végbúcsúvétel.