VÉG [2] főnév -et, -je [e, e] (
kereskedelem)
- 1. Kereskedelmi forgalomba hozott, felgöngyölt szövött anyagnak egységesen megállapított, de a textilféle faja szerint változó hosszúságú, 20-tól 40 m-ig terjedő egysége.
- 2. jelzői használat(ban) Ilyen hosszúságú. Egy vég posztó. □ Stefi arany karkötőórát kapott, Etel
egy vég vásznat. (Kosztolányi Dezső)
- 3. <Szövött anyagból> ilyen hosszúságú, rendsz. teljes göngyöleget alkotó darab. Két véget vett a lepedőnek való vászonból.
- Szóösszetétel(ek): végáru; végvászon.