VÉGELGYENGÜLÉS [e-ë; g-e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Az élő szervezetnek nagyfokú elhasználódása, elkopása, mely az életerő fokozatos csökkenéséhez, végül halálhoz vezet.
Kilencvenéves korában, végelgyengülésben halt meg. □ Ökrei
tehenei
végelgyengülésben pusztultak ki a világból. (Mikszáth Kálmán) Ön is végelgyengülésben fog kimúlni, mint családjának többi tagjai. (Ambrus Zoltán)
- végelgyengüléses; végelgyengülési.