VÉDEKEZÉS [e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a védekezik igével kifejezett cselekvés, eljárás, magatartás; az a tény, hogy vki, vmi védekezik (vki, vmi ellen).
Dühös, elkeseredett, erőtlen, lanyha, ösztönös védekezés; betörés, támadás elleni védekezés; az aszály, árvíz, fertőzés, hideg, járvány, ellenséges propaganda, tüdővész elleni védekezés; a csapat, a vádlott védekezése; a szervezet védekezése a betegségek, fertőzés ellen. Az elgyengült sereg a védekezés taktikáját választotta. Ennek a sakkozónak a védekezésben van az ereje. A csapat védekezésre szorítkozott. A gyümölcs rothadásának alkalmas védekezéssel elejét vehetjük. || a. Vmely vád ellen, önmagunk mentségére, védelmére v. enyhítő körülményként előadott érv v. érvek sora.
A vádlott védekezése nem volt meggyőző. A vádlott védekezésül előadja, hogy
A tanár nem fogadta el a diák védekezését. □ Ficsorék égre földre esküdöztek, hogy ártatlanok
Védekezésük abban merült ki, hogy Annát befeketítették. (Kosztolányi Dezső)