Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <állat>, amely régi bőrét, szőrét, tollát, pikkelyét levetette, elhullatta. Vedlett kígyó, kutya, tyúk. □ A fázós öreg föld is új ruhájára vár | s fázón röpül az űrben, mint egy vedlett madár. (Babits Mihály) || a. (ritka, tréfás) Olyan emberi bőr, amely helyenként lehámlott. Leégetett a nap, azért ilyen vedlett a bőröm.
2. (átvitt értelemben) Olyan <tárgy, épület>, amelynek külső rétege, felülete kisebb-nagyobb részben lehullott, lehámlott; kopott, ócska. Vedlett bútor, csizma, ház, ruha. □ A szobái csupa régimódi bútorral voltak tele: fekete bőrdívány, lőcslábú asztalok és székek, vedlett sublóton alabástrom oszlopú óra. (Gárdonyi Géza) Fura alkalmatosság közeledett Egy ócska, vedlett batár. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Kopott ruhájú <személy>. □ Éppen az, ki legtöbbet hivatkozik őseire, legvedlettebb. (Vas Gereben) A három vedlett, vénülő barát egyszer szépen, sorban és egyenkint megszökött. (Krúdy Gyula)
3. (átvitt értelemben, ritka) Kopasz (1). □ Szőke göndör haja, friss rózsás arca ugyancsak elütött a két vedlett koponyától. (Mikszáth Kálmán) Egy görbe vén [cigány], véknyan ruházva, körüllógatja vedlett fejét. (Móricz Zsigmond)