VEDLIK [e] ige -ek, -esz; -ett [ë, e, ë]; -enék, -enél [e, e], -ene [e-e]; -eni [e] (felszólító módban nem haszn.)
- 1. tárgyatlan <Némely állat> az év bizonyos szakában folyamatosan leveti bőre felső rétegét v. szőrét, tollát, pikkelyét. Vedlenek az emlősök, az ízeltlábúak, a madarak; vedlik a hernyó, a kígyó, a kutya, a lúd, a réce. || a. tárgyas (ritka, költői) <Némely állat, bőre régi felső rétegét stb.> az év bizonyos szakában folyamatosan leveti. □ Van egy kies part, hol kakukfü nő
Ott vedli tarka bőrét a kigyó. (Arany JánosShakespeare-fordítás)
- 2. tárgyatlan (ritka, tréfás) <Vkinek a bőre> hámlik: Felégette a nap a bőrét, és most vedlik.
- 3. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) <Vmely tárgy külső rétege> kisebb-nagyobb mértékben hull; kopik. Vedlik a ház: hull a házról a vakolat; vedlik a kabát, a ruha. Nagyon vedlik már ez a bunda.
- 4. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka, olykor rosszalló) Vmivé vedlik: <személy>, vmely kényszerítő körülmény v. jellembeli tulajdonság folytán gyökeresen mássá válik, mint azelőtt volt, és ezzel kiszakad régebbi közösségéből. □ [Pista, a parasztfiú] az évek haladtával lassankint úrrá vedlett: kockás úri ruhában járt, ezüstórája volt és tajtékszipókája. (Gárdonyi Géza) Vizy
nyájas szalonemberré vedlett. (Kosztolányi Dezső)
- Igekötős igék: átvedlik; levedlik; megvedlik; visszavedlik.
- vedlő.