VÉDENC [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e] (rendsz. birtokos viszonyban)
(
jogtudomány) Ügyvéd által képviselt, védett peres fél.
Az ügyvéd kéri védence fölmentését. □ Védencét sokszor meglátogatta a cellájában. (Kosztolányi Dezső) || a. (
választékos) Az a személy, akit vki véd, párt(fog)ol, akiről vki gondoskodik.
Érdeklődött kis védence iránt. □ Telegdinek úgy látszott, hogy védence előmenetelét semmi által sem segítheti inkább elő, mint ha
megismerteti azokkal, kiktől később emelkedése függ. (Eötvös József) A hercegnő tudatta szép védencével, hogy a hercegnek komoly szándékai vannak iránta. (Jókai Mór)