VÉD [2] főnév -et, -je (-e) [ë, e, e] (
elavult,
költői)
- 1. Az a személy, aki vkit, vmit (meg)véd; védő. □ S mit nyerének? | Öt szónokot, kit ők választanak Pór bölcseségök védeűl. (Petőfi SándorShakespeare-fordítás) Leghatalmasabb védeid, e két fiú velem jövend. (Szigligeti Ede)
- 2. Vmit, vkit véd(elmez)ő eszköz, tárgy, dolog; védelem. □ Bőr paizsát védűl tartá, és vagdala karddal. (Vörösmarty Mihály)
- 3. Védelem (3). □ Én hatalmas szárnyaid véde alá húzódtam. (Madách Imre)
- Szóösszetétel(ek): 1. védeszköz; védintézkedés; védirat; védistennő; védnemtő; 2. elővéd; hátvéd; honvéd; mellvéd; utóvéd; ügyvéd; vállvéd.