Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VÉD [2] főnév -et, -je (-e) [ë, e, e] (elavult, költői)
  • 1. Az a személy, aki vkit, vmit (meg)véd; védő. □ S mit nyerének? | Öt szónokot, kit ők választanak Pór bölcseségök védeűl. (Petőfi Sándor–Shakespeare-fordítás) Leghatalmasabb védeid, e két fiú velem jövend. (Szigligeti Ede)
  • 2. Vmit, vkit véd(elmez)ő eszköz, tárgy, dolog; védelem. □ Bőr paizsát védűl tartá, és vagdala karddal. (Vörösmarty Mihály)
  • 3. Védelem (3). □ Én hatalmas szárnyaid véde alá húzódtam. (Madách Imre)
  • Szóösszetétel(ek): 1. védeszköz; védintézkedés; védirat; védistennő; védnemtő; 2. elővéd; hátvéd; honvéd; mellvéd; utóvéd; ügyvéd; vállvéd.