VÉG [2]  főnév -et, -je [e, e] (
kereskedelem)
- 1. Kereskedelmi forgalomba hozott, felgöngyölt szövött anyagnak egységesen megállapított, de a textilféle faja szerint változó hosszúságú, 20-tól 40 m-ig terjedő egysége.
 - 2. jelzői használat(ban) Ilyen hosszúságú. Egy vég posztó. □ Stefi arany karkötőórát kapott, Etel 
 egy vég vásznat. (Kosztolányi Dezső)
 - 3. <Szövött anyagból> ilyen hosszúságú, rendsz. teljes göngyöleget alkotó darab. Két véget vett a lepedőnek való vászonból.
 - Szóösszetétel(ek): végáru; végvászon.