VERBUVÁLÓDIK [ë v. e] tárgyatlan ige -ott, -tak, -jék (-jon) (rendsz. 3. személyben)
- 1. <Tömeg, csoport v. több személy> vhonnan kikerül, származik. A társaság az ő régi híveiből verbuválódott.
- 2. (ritka) <Közösség> több, más-más helyről kikerült személyből létrejön, megalakul. Mikor verbuválódott ez a brigád?
- Igekötős igék: összeverbuválódik.
- verbuválódó; verbuválódott.