Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév (-n) v. (-en) [e], (a 2. jelentésben:) -bb
1. Olyan <tárgy, eszköz>, amelynek a végén vas van. Vasfejű buzogány. □ Vasfejű gerendákkal rést tör a falon. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, aki merészen szembeszegül másokkal, és nézeteihez makacsul ragaszkodik; kemény akaratú, makacs, konok. □ Igazi vasfejű székely a Bálint. (Arany János) Az ilyen vasfejű pogányon nem fog az ilyen szép példa. (Jókai Mór) [A városiak] látták, hogy evvel a vasfejű néppel nem lehet üzleti alapon megegyezni. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Ilyen személyre valló, jellemző <tulajdonság, megnyilvánulás>; hajthatatlan, konok. □ A vasfejű hitetlenség végre engedend a történelmi valóságnak. (Vörösmarty Mihály)
II. főnév (ritka) -t, (-je) [e] Kemény akaratú, makacs, konok személy. □ Arra ocsúdott fel, mikor Atilla eléje futott. Mekkorát nőtt a kis vasfejű! (Gárdonyi Géza)