VÁSIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -sék (-son) (
ritka)
- 1. <Szilárd tárgy súrlódás, dörzsölés következtében vékonyodva> felületén simára kopik. Vásik a kerékagy, a csizma talpa, a kés, a ruha könyöke. □ Az új söprő tövig vásik még ma. (Vas Gereben) A pázsit | egyre kopaszul, egyre vásik. (Babits Mihály)
- 2. <Fog vmely savanyú v. fanyar ételtől, italtól> kellemetlenül érdessé, harapáskor érzékennyé válik; elvásik. Éretlen almától vásik a fog.
- Szólás(ok): ld. fog.
- Igekötős igék: belevásik; elvásik; kivásik.