VÁDLOTT főnév -at, -ja
Az a személy, aki ellen a büntetőbíró(ság)i eljárás során vádhatározatot hoztak, v. (fő)tárgyalást rendeltek el. →
Elsőrendű, →
másodrendű vádlott; negyedrendű vádlott; a vádlottak →
padja; a vádlottak padján →
ül; a vádlottak padjára →
ültet. A vádlott előadja védekezését. Vádlottként jelenik meg a bíróság előtt. Az őrök elővezetik a vádlottakat. A vádlottat felmentették. A vádlottat vétkesnek mondták ki az összeesküvésben. □ A vádlott leült, melléje két fegyőr, lába közé kapva a puskáját. (Kosztolányi Dezső) A vádlott
görcsösen megvonaglott, s hangosan fölzokogva vetette magát a pad deszkáira. (Babits Mihály)
- Szóösszetétel(ek): fővádlott.
- vádlotti; vádlottság.