Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév -tag v. -an (választékos) Olyan <személy>, aki vádol vkit vmivel. A tettes megtört az őt vádló áldozat szavaira. || a. (választékos) Vádat, súlyos panaszt, kemény szemrehányást kifejező <emberi megnyilatkozás>. Vádló szavak, tekintet. || b. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <dolog, tény, eset>, amely nyilvánvalóvá teszi vkinek v. vminek bűnös voltát, vétkét, hibáját. Vádló körülmények. Eltűntek a múlt rendszert vádló nyomortanyák. □ Ezen egész pör mentőleg és vádlólag gyanús szövedékkel van öszvefűzve. (Kölcsey Ferenc)
II. főnév -t, -ja Az a személy, aki vmely hatóság, rendsz. a bíróság előtt vádat emel vki, vmi ellen. A tárgyaláson vádlottból vádlóvá változott. □ Uram, királyom, én vádló vagyok. (Szigligeti Ede) A pathetikus darabba egy törvényszéki jelenet ékelődik be: Helena védelmezi magát, Hecabe pedig a vádló. (Péterfy Jenő) || a. (jogtudomány) Az a személy, aki a büntetőbíró(ság)i eljárásban a vádat (2), ill. a vádhatóságot (hivatalosan) képviseli; rendsz. az ügyész.