VÁDASKODÁS főnév -t, -ok, -a (
rosszalló)
A vádaskodik igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki vádaskodik; vád(ak) hangoztatása, híresztelése vki ellen.
Felelőtlen, gyerekes, kicsinyes, rosszindulatú vádaskodás; munkatársai elleni folytonos vádaskodás. □ Midőn a vádaskodás eszméje jutott eszébe, még az ő
arcán is kipirult a szégyen. (Vas Gereben) || a. (
rosszalló) Ennek eredménye: az így hangoztatott, terjesztett vádak összessége.
Alaptalan vádaskodás; visszautasítja vkinek a vádaskodását. Vádaskodásának nincs semmi alapja. □ Panasza vádaskodásnak bizonyult. (Vas Gereben) Én semmiféle vádaskodásokra nem adok. (Tolnai Lajos)