VASORRÚ [s-o] melléknév
1. <Csak ezekben az állandósult szókapcsolatokban:>
Vasorrú bába v. (
ritka)
banya: a) <népmesékben> ellenséges, gonosz indulatú, csúnya, boszorkányféle, gyak. emberhússal élő vénasszony, akinek hegyes (vas)orra van.
Jancsit és Juliskát becsalta magához a vasorrú bába. □ Meséljen valamit, hogy az isten is áldja meg! kiálta föl Katica
Pengő Péter uram
engedett az általános kívánságnak. Most már csak az volt a kérdés, hogy miről meséljen:
a vasorrú bábáról vagy miről? (Petőfi Sándor) Volt egy öreg király a tündér világba S egy vén felesége, a vasorru bába. (Arany János); b) (
átvitt értelemben,
gúnyos) csúnya, gonosz, házsártos vénasszony; boszorkány (2). □ Minek vetted el ezt a vasorrú bábát? (Jókai Mór)
- 2. (átvitt értelemben, népies, régies) Erős és vastag csőrű <madár>, amely a kemény magokat is feltöri. Vasorrú pinty. □ A vasorrú madarak egy része elköltözködik. (Vas Gereben)