Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Vasárnaphoz tartozó, ezen a napon szokásos, történő, megjelenő. Vasárnapi ebéd, kimenő, mise, pihenő, ruha, szentbeszéd; vasárnapi lapok, folyóiratok, újságok; (népies) vasárnapi nap: vasárnap. □ Vasárnapi köntöst feszíte magára. (Arany János) Az öreg hajdu keményen megberetválta vasárnapi reggeleken. (Krúdy Gyula) Vasárnapi csendes eső | méltán hull a házereszről. (Babits Mihály) || a. Vasárnapra, ünnepnapra jellemző. Az utcának vasárnapi forgalma, hangulata, képe van. □ A koravén ősz bandukolt át A vasárnapi pesti utcán, Mely kongott a nagy unalomtól. (Juhász Gyula) || b. Az elmúlt, ill. a jövő vasárnaphoz tartozó, ezen a napon történő. A vasárnapi előadáson sokan voltak. A vasárnapi kirándulásra én is elmegyek.
2. (tréfás, gúnyos) Olyan <személy>, aki vmely foglalkozást nem nagy hozzáértéssel v. odaadással, hanem inkább csak alkalomszerűleg és szórakozásból űz. Vasárnapi játékos, vadász. □ Nem vasárnapi lovagok; huszárviselt [= huszárságnál szolgált] legény mind. (Jókai Mór)