VASKÓ főnév -t, -ja (
népies)
Rossz, életlen, esetleg nyeletlen kés, éles vas- v. késdarab, amelyet falun rendsz. lábbelinek sártól való letisztítására használnak. □ Ím vasat a fűben végtére talála, Mint hadi szerszámnak érc hegye, kiállva. | Ott hagyja először, térül egyet, fordul, (Fölvenni szegénység jele vaskót porbul). (Arany János) Peng harmadszor a kard, elszakad középen, Csonka vaskó marad gazdája kezében. (Arany János) || a. (
tréfás) Kard. □ Én sárban nem maradok, inkább kirántom a vaskót. (Vörösmarty MihályShakespeare-fordítás)
- Szólás(ok): elejti a vaskót: elkésik az ebédről v. a vacsoráról, és nem kap enni.