Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VASALÓ melléknév és főnév
  • I. melléknév Olyan <személy>, aki vasal. Az inget vasaló háziasszony; a kereket vasaló kovács.
  • II. főnév -t, -ja
  • 1. Vasból készült, gyak. nikkelezett, elöl íves csúcsban végződő, alul sima, fogantyúval ellátott eszköz, mellyel vasalnak (4). Bekapcsolja a vasalót; faszenet tüzesít a vasalóba; szeleli a vasalót. □ Egy eladó lyány … Vasalót tüzesít: új ruhája készen, Csak vasalás híja. (Arany János) [Anyám.] Látom, megáll a vasalóval. Törékeny termetét a tőke megtörte, mindig keskenyebb lett. (József Attila) Vasaló! Belül tűz, kívül vas! Ha langyos, hát a reumás asszonyok hátát lehet vasalni vele. (Gelléri Andor Endre)
  • 2. (tájszó) Nádból körte alakban, tető nélkül készült építmény, melyet az alföldi pásztorok a tűz védelmére, konyha gyanánt használnak. □ A kunyhó előtt áll a "vasaló", egy kerek, kunyhóforma, nádból összerótt alkotmány, melynek a feneke téglával van kirakva, teteje nincs. (Jókai Mór)
  • Szóösszetétel(ek): 1. vasalófa; vasalólepedő; vasalómelegítés; vasalópokróc; vasalószoba; vasalótartó; vasalótüzesítés; 2. szénvasaló; villanyvasaló.
  • vasalós.