VARTYOG tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon, (
tájszó) vertyog [ë] (
hangutánzó)
- 1. <Béka> brekeg. □ Vartyog a nádasba a béka. (Móricz Zsigmond)
- 2. (tájszó) <Tyúk, kotlós> kotkodácsol, kurrog.
- 3. (tájszó) <Nedves anyag és levegő egymással érintkezve nyomás esetén> meg-megszakadó cuppogó, bugyborékoló, pöfögő hangot ad. Vartyog a vizes kapca a rossz csizmában. Vartyog a fürdőben felbuzgó levegő.
- 4. (átvitt értelemben, tájszó) <Ember> sokat összebeszél, fecseg, kotyog. Ne vartyogj annyit! || a. (átvitt értelemben, tájszó) Zsörtölődik. □ Az öregasszony egyre jobban veszti a kedvét,
kinek főzzön, a papának?
aki még fát se vág már, csak örökké a saját fiára, Károlyra vartyog
(Móricz Zsigmond)
- 5. (tájszó) <Gyerek> nyafogva, rikácsolva sír, kiabál.
- vartyogás; vartyogó.