VÁRTA főnév vártát, vártája (
katonaság,
régies)
Őrség; őrhely.
Vártán áll v.
vártát áll: őrt áll. □ Pajtásom
háborúba is volt, mégis azt mondja, soha ily sokáig vártát nem állt. (Eötvös József) A vártán állt nyolc legényt darabokra tépetten találták meg. (Gárdonyi Géza) || a. (
régies). Őrszolgálatot teljésítő katona. □ Egyik ablakom előtt
várta álla. (Kazinczy Ferenc)
- Szóösszetétel(ek): 1. vártaház; vártaszoba; 2. madárvárta.