VÁROSATYA [s-a] főnév (
bizalmas,
1945 előtt)
A városi képviselő-testület tagja.
X. Y. városatya hívta össze a bizottságot. □ A városatyák komoly ábrázata mosolyra derült. (Mikszáth Kálmán) Sok kocsi követte a koporsót. Azokban társadalmi személyiségek foglaltak helyet, a polgármester
, több fiatal városatya, hivatalnok. (Kosztolányi Dezső)
- városatyai; városatyaság.