VÁRÚR [r-ú] főnév (
történettudomány)
Nagy hatalmú, gazdag főúr, akinek vár van birtokában, ill. vmely vár birtokosa. □ A régi templom falában egy középkori várúr sírja volt elhelyezve. (Krúdy Gyula) Gyula, fantáziája elröpült: Róma cirkuszaiba, középkori várurak kazamatáiba. (Babits Mihály) || a. (
átvitt értelemben) □ Fájdalmas, hosszú betegség, |
te vagy az Élet | Hű várnagya, ki jól vigyáz A portyázó vár-úr Kikapós, léha asszonyára. (Ady Endre)