VÁROMÁNYOS főnév -t, -ok, -a
Az a személy, akinek helyzeténél, körülményeinél fogva joga v. reménye van arra, hogy bizonyos körülmények bekövetkezése esetén vmely állást, méltóságot betölthet.
A tanszék várományosa; az angol trón várományosa. || a. (
1945 előtt)
A hitbizomány várományosa: <feudális és kapitalista viszonyok között> az a személy, akinek az alapítólevél értelmében a hitbizományban való utódlásra igénye volt. || b. A törvényes, kül. a köteles részre jogosult örökös.
A ház, az örökség, a telek várományosa.