Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (történettudomány) <A feudális Magyarországon> a legjelentősebb kormányzati, ill. közigazgatási egység, a törvényhatóságnak vmely nagyobb területet egyesítő faja, amely 1848 után fokozatosan közigazgatási egységgé vált. Királyi, nemesi vármegye; a vármegye önkormányzata. A vármegye egy-egy királyi vár körül alakult ki, és a király által kinevezett várispán kormányozta. || a. (1945 előtt) Általában megye, ennek területe, ill. lakossága. □ Szulyovszky rokonom, egy vármegyében lakunk. (Kazinczy Ferenc) Három vármegyét járt be koldulva az öreg. (Gelléri Andor Endre) Ő volt a vármegye leghíresebb lumpja. (Nagy Lajos) || b. (átvitt értelemben, népies) <Állandósult szókapcsolatokban.> Hét vármegye: nagyon nagy terület. Hét vármegyében nincs párja v. nincs olyan; túl jár már hét vármegyén; hét vármegyére szól a híre; hét vármegyére szóló áldomás, lakodalom.
2. A vármegyét (1) igazgató, hivatalos ügyeit intéző hivatali szervezet, (régies) nemesi testület. (történettudomány) Nemes v. tekintetes vármegye: <a megyegyűlés v. a megyei hatóság hivatalos megszólítása.> □ Pajtás! Isten áldjon meg, | Őrizzen a kártól, Vármegyétől, fiskustól, Töröktől, tatártól. (Fazekas Mihály) Kicsi telkét vármegye megváltja, Megfizeti s kárát maga bánja. (Kiss József) Piros borával megint itatott Vármegye bálján jókedvü alispán. (Ady Endre) || a. (ritka) Vármegyeháza. □ A magyar legény csintalanságból lop ha kitudják s a vármegyére kerül, akkor szégyelletében tolvaj lesz belőle. (Arany János) Mihály, öreg Mihály. Eredj fel most már a vármegyére. (Jókai Mór)