A magyar nyelv értelmező szótára

Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VÁRÓ melléknév és főnév

I. melléknév -n v. -an, v. -lag
1. Olyan, aki, ami vár vkire, vmire v. vmit. A férjét váró asszony; a vonatra váró utasok; kiadásra, megjelenésre váró cikk; feldolgozásra váró anyag; esőre váró vetés; javításra váró dolgozatok; halálát váró öregasszony; indulásra váró hajó, repülőgép, vonat. □ Hasztalan áll az uton váró hive friss koszorúval, Nem jön-e bajnoka még, félve remélve vigyáz. (Kisfaludy Károly)
2. Várakozást kifejező, mutató. Váró szem, tekintet. □ [A szobaleány] az ajtónál parancsra várón tekintett úrnőjére. (Kemény Zsigmond)
II. főnév -t, -ja
1. Váró személy. A vonatra várók elkezdtek türelmetlenkedni.
2. (bizalmas) Várószoba. Szíveskedjék a váróban helyet foglalni!
3. (nyomdászat) <Rendsz. napilapot előállító nyomdában> az a nyomdász, akit külön díjazás fejében, munkaidején túl ott tartanak, hogy a lap idejében megjelenhessen. Tartson itt három várót! || a. (nyomdászat) Az a kötelezettség, hogy ha a helyzet úgy kívánja, egy v. több nyomdásznak munkaidején túl ott kell maradnia és tovább kell dolgoznia a nyomdában. Általános váró.
Szóösszetétel(ek): váróhelyiség.