Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (történettudomány) A vandálok: eredetileg az Odera mellett lakó, a népvándorlás idején Európán pusztítva végigvonuló keleti germán néptörzs, amely Észak-Afrikában rövid ideig fennálló birodalmat is alapított. A vandálok Rómát is elpusztították. □ A vandaloknak ferde bölcsesége Ismét divatba jő s csudáltatik. (Berzsenyi Dániel)
2. (átvitt értelemben, választékos, rosszalló) Olyan személy, aki vmit kíméletlenül pusztít, tönkretesz. Az új lakók valóságos vandálok voltak, a házat és a kertet teljesen feldúlták. □ [A hegyet] ellepték a szőlőmívelés vandaljai. (Jókai Mór)
II. melléknév -ul
1. (történettudomány) A vandálok közé tartozó <személy>, vandálokból álló <csoport>. Vandál harcos; vandál nép, néptörzs.
2. (középfokban is: -abb) (átvitt értelemben, választékos, rosszalló) Kíméletlenül, esztelenül romboló, pusztító; barbár. Vandál betelepültek, lakók; vandál düh, pusztítás □ Valami vandál gyönyörűséget adott ennek a kis fiúnak, hogy a szilárd kis gomb alakú festékeket, vízzé higítsa. (Móricz Zsigmond)