VÁNYADT melléknév -an, -abb, (
népies) vánnyadt (rendsz. kissé
rosszalló)
- 1. (Betegség miatt) elgyengült, fejlődésében elmaradt <élőlény, főleg személy>; satnya. Ványadt kisleány; ványadt macska. □ Feleségemre nézek, gyenge vánnyadt fiamra nézek. (Tompa Mihály) Egy vánnyadt szobalány rézsodrony virgáccsal castigál [= ver] egy cinmedencében hófehér tojáshabot. (Jókai Mór) || a. Ilyen személyre jellemző. Ványadt arc. Ványadtan vonszolja magát. || b. (tájszó, ritka) Fonnyadt, hervadt, kókadt <növény>. Olyan ványadt az én paprikám.
- 2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Erőtlen, fáradt, gyenge <lélek, lelki megnyilvánulás>. □ Várom: mig egyszer tán zengő vihart hoz Az élet s halk hajóm a tengeren Hazárd, utolsó táncra engedem
Csak ez a csend
ne volna! egy-két emberem Teng-leng a bús hajón reménytelen: Pár vánnyadt vágy, pár züllött, vézna matróz. (Tóth Árpád) Fáradt inak, vánnyadt kedély
(Juhász Gyula) Egyszer valamilyen vánnyadt képzeletű tollforgató
azt írta, hogy a siker "átütő", a többiek pedig derűre-borúra utánozták. (Kosztolányi Dezső)
- ványadtság.