VÁNSZOROG tárgyatlan ige ..rgok, ..rgott, -jon
<Ember, állat> lassan, testét csak nehézkesen; nagy fáradsággal vonszolva, erőtlenül, alig mozogva halad, jár.
Nagyon beteg, már alig vánszorog. □ Egy tisztes agg fehér szakállal, Lassan a hídra vánszorog. (Arany János) A halálosan megsebzett állat
tovább vánszorog, vonszolja a testét. (Gárdonyi Géza) A lábai
olyan gyatrák, hogy nem is megy velük, hanem csak vánszorog. (Nagy Lajos) || a. (
átvitt értelemben,
ritka) Vmely vállalkozás, feltűnően lassan halad, jut előre.
A munkája alig vánszorog.
- Igekötős igék: átvánszorog; bevánszorog; elvánszorog; felvánszorog; hazavánszorog; levánszorog; végigvánszorog; visszavánszorog.
- vánszorgás; vánszorgó; vánszorgott.