VISSZAINDUL  tárgyatlan ige
<Személy> oda indul, ahonnan jött, ahol előzőleg volt. 
Visszaindul hazájába, a városba. □ A katonaság 
 visszaindul szállásaiba. (Szalay László) E titkos úton át a mester és én | visszaindultunk. (Babits MihályDante-fordítás) || a. Személy, jármű előbbi mozgásával ellentétes irányba indul. 
Mikor indul vissza a vonat? Már éppen visszaindult, amikor eszébe jutott valami. □ Erre nagy útjából Bandi visszaindúl. (Vörösmarty Mihály)
- visszaindulás; visszainduló; visszaindult.