VÁNDORDIÁK főnév, (
népies) vándordeák (
régies,
irodalmi nyelvben)
Rendsz. szegény diák, aki leginkább tanulás, tapasztalatszerzés végett különböző városok, sőt gyak. idegen országok iskoláit vándorolva látogatta. □ A püspökök eltiltották a kálvinista gyerekeknek az iskolába járást
; csak úgy a tanyákon, hol, ragadt rájuk egy kis nesze az írásnak, holmi vándordiákoktól. (Jókai Mór) Minekutána a vándordeák az ország minden pletykáját elsorolta volna
a várnagy uramra jött rá a beszélhetnék. (Móricz Zsigmond)