VÁNDORKŐ főnév (
földtan)
Olyan, környezetétől elütő hatalmas kő, kőzettömb, amely a jégkori jégtakaró mozgásával került messzi vidékről mai helyére.
A lengyel síkságon Skandináviából származó vándorköveket találtak. || a. (
ritka) Olyan kő, amelyet a víz időnként más-más helyre görget. □ Leült hirtelen egy nagy vándorkőre a vízmosásban. Nagyon elfáradtam mondta magyarázólag
(Petelei István)