VÁNDORÚT [r-ú] főnév (
választékos)
Vándorlás, hosszú bolyongás.
Vándorútja közben egy faluba érkezett. □ A szép csillagos éjszaka kedvező volt a szökevény vándorútjának. (Jókai Mór) Vándorútra kelve
új égalj alá ment. (Mikszáth Kálmán) || a. (
költői) <Az emberi élet jelképeként.> □ Legyen bár harc, veszél minden napom: Szabadon élek vándorutamon. (Reviczky Gyula)