Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VADEMBER [d-e] főnév
  • 1. (elavulóban) Ősember (1). A vadember követ vagy husángot használt fegyverül.
  • 2. (rendsz. többes számban) (elavulóban) Az ősemberéhez hasonló állapotban élő, teljesen civilizálatlannak tartott ember; vad (II. 3). Ilyesmi még a vademberek között sem fordul elő. □ A vademberek … soha lovat nem láttak volt. (Mikes Kelemen) A beregújfalusiak még abban az időben valóságos vademberek voltak … az öregek üstököt hordtak, befonták a hajukat, és fésűt viseltek benne. (Móricz Zsigmond)
  • 3. (ritka) Semmiféle emberi közösségbe beilleszkedni nem tudó v. nem akaró, a társadalommal ellenséges viszonyban lévő ember. Eldurvult lelkű vadember volt egész életében. □ A vadember megundorodott önmagától. (Vas Gereben) || a. (bizalmas, néha tréfás) Bogaras különc. Minek is nősülne meg ilyen vadember!
  • Szóösszetétel(ek): vadembercsalád.
  • vademberes; vademberi.