VÁDINDÍTVÁNY [d-i] főnév (
jogtudomány)
Bűnvádi ügyben a vádra jogosított személynek (ügyész, magánvádló) a bűnvádi eljárás megindítására irányuló indítványa.
A vádindítványt megteszi.
A vádindítványt mind ténybelileg, mind jogilag meg kell okolni. □ A fölizgatott társadalom nyilvánosságot követelt, s ezt vádemelés nélkül elérni nem lehetett. Így jött létre a vádindítvány s a bíróság vádhatározata. (Eötvös Károly)