Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VÁRAKOZÓ melléknév és főnév
  • I. melléknév -n v. -an v. -lag Olyan, aki, ami várakozik. Várakozó autó; türelmesen várakozó közönség. || a. Olyan helyzet, magatartás, amelyben vki várakozik. (hivatalos, választékos) Várakozó álláspont: az a magatartás, amelyben vki döntése, elhatározása előtt kivár vmit; várakozó állásponton van; várakozó álláspontra jut, helyezkedik; feladja várakozó álláspontját. □ Várakozón … nézett rám, mint a halálos ítéletét váró rab a bíróra. (Gárdonyi Géza) Emma hiába pillantott az ezredesre várakozólag. (Krúdy Gyula) || b. (régies) Olyan <hely, helyiség>, ahol vkire, vmire várnak. □ Egy ügyvédi iroda várakozó termében … végignyújtóznék a dívánon. (Tolnai Lajos)
  • II. főnév -t, -ja
  • 1. Várakozó személy. Korán ott voltak a tejre várakozók. A vonat késése miatt a várakozók türelmetlenkedni kezdtek.
  • 2. (választékos) Olyan <hely, helyiség> (rendsz. kórházban, szanatóriumban stb.), ahol vkire v. vmire várnak. Tessék a várakozóba menni.
  • Szóösszetétel(ek): várakozóhely.