VÁNDORBOT főnév
Rendsz. vastagabb bot, amelyet a vándor támaszul v. védelmül kezében visz.
Vándorbottal a kezében útnak indult. || a. (
átvitt értelemben)
<Főleg állandósult szókapcsolatokban: a vándorélet jelképeként.>
Vándorbotot fog, ragad v.
vesz (a kezébe): vándoréletet kezd;
leteszi a vándorbotot: felhagy a vándorélettel. □ Haza tértem és letettem A vándorbotot kezembül. (Petőfi Sándor) Megtámasztom vándorbotom, És összetéve két kezem Bánkódom és emlékezem. (Tolnai Lajos) A gyermek az én hibámból veszett el, az én segítségemmel kell megkerülnie. Mihelyst megkerül, fogom a vándorbotot. (Gárdonyi Géza)