Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VÁLTSÁG [cs] főnév -ot, -a
  • 1. (régies) Fogva tartott személynek v. zsákmányolt jószágnak bizonyos díj v. érték fejében való kiszabadítása, kiváltása, ill. kiszabadulása. □ Haszán, te engem, ámbár rabodat, Kiért sokáig váltság bére nem jő, Gonddal neveltél. (Vörösmarty Mihály) || a. (régies) Általában kiszabadítás, ill. megmentés, szabadulás, megmenekülés. □ A fejedelmi Zalán … a váltságára jövendő Hősöket és nagy harcaikat számlálta eszében. (Vörösmarty Mihály) || b. (ritka, vallásügy) Megváltás, üdvözítés. □ Felhozhatnám Miltont, hogyan zengi az eset [= a bűnbeesés] és váltság nagy titkait. (Arany János)
  • 2. (régies) Váltságdíj. Váltságot ad, fizet vkiért, vmiért; váltságul felajánl, ad, fizet vmit. □ A törökök az elfogott bégért … tizenhatezer arany váltságot ígértek. (Jókai Mór) Vén korig mindkettő börtönben szenvedjen, Sok arany váltságért sem adom ki őket. (Gyulai Pál) || a. Vmely büntetés, kötelezettség, teher elengedéséért, megváltásáért fizetett v. fizetendő összeg v. más érték. Kifizette a váltságot.
  • Szóösszetétel(ek): 1. váltságbér; váltságösszeg; váltságpénz; 2. közmunkaváltság; örökváltság; vagyonváltság.