Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VADDISZNÓ főnév
  • 1. Erdőségek sűrűiben, mocsaras, vizenyős helyeken kondákban élő, zömök testű, rövid lábú, agyaraival az emberre is veszedelmes párosujjú nem kérődző állat; a házi sertés őse (Sus scrofa). Vaddisznóra vadászik. Vaddisznót lőtt. A kukoricában súlyos károkat okoztak a vaddisznók. □ Csordával járnak le a kukoricásokba a vaddisznók. (Petelei István) Olyan szenvedéllyel tanulta az ügyeket, mint ahogy a vadász a vad nyomait kutatja …, hogy hogyan lehet megcsípni a rókát, … a vaddisznót. (Móricz Zsigmond) || a. Ennek húsa mint emberi táplálék, ill. mint kész étel. Vaddisznó főzve, pácolva; vaddisznó áfonyával, vörösborban.
  • 2. (átvitt értelemben, durva) Nyers, faragatlan modorú, gyak. ártó szándékú ember, főleg férfi. Ezzel a vaddisznóval nem lehet beszélni. Szeretne már megszabadulni attól a vaddisznótól. || a. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Az emberektől elvonuló, nehézkes v. mogorva, rossz természetű férfi. Öreg korára kiállhatatlan vaddisznó lett belőle.
  • Szóösszetétel(ek): vaddisznóagyar; vaddisznójárás; vaddisznómalac; vaddisznópata; vaddisznósódar; vaddisznótanya; vaddisznótúrás; vaddisznóvadászat.
  • vaddisznós.