Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Hosszúnak tartott v. feszült várakozás után (a jelenben):> végre (mégis). Itt vagy valahára! □ Szabad a magyar nép, szabad valahára. (Petőfi Sándor) De felnőttünk már valahára. (József Attila) || a. (irodalmi nyelvben) <Hosszú idő elteltével (a múltban):> végül (is). □ Addig nyújtódzott hát [Matyi], hogy valahára szokatlan Bajra vetette fejét. (Fazekas Mihály)
2. (választékos) <A jövőben valamikor, hosszú várakozás után:> végre. Mikor kapom meg valahára az ígért könyvet? □ Szülőföldem szép határa, Meglátlak-e valahára? (Kisfaludy Károly) Vajjon fölébred valahára A szolga-népek Bábele? (Ady Endre) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) <A várakozás mozzanata nélkül:> egykor majd, valamikor majd. □ Szúnyadj most, valahára megáld szélhányta porodban A maradék, ki ezen földnek bírandja határit. (Vörösmarty Mihály)