Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VÁLASZLAP
VÁLASZLEVÉL
VÁLASZOL
VÁLASZOS
VÁLASZT
VÁLASZTÁS
VÁLASZTÁSI
VÁLASZTÁVIRAT
VÁLASZTÉK
VÁLASZTÉKOS
VÁLASZTHATÓ
VÁLASZTMÁNY
VÁLASZTMÁNYI
VÁLASZTÓ
VÁLASZTÓFAL
VÁLASZTÓFEJEDELEM
VÁLASZTÓGYŰLÉS
VÁLASZTÓI
VÁLASZTÓJEL
VÁLASZTÓJOG

VAKMERŐSÉG [e] főnév -et, -e [ë, e] (gyak. rosszalló)
  • 1. (csak egyes számban) A vakmerő melléknévvel kifejezett tulajdonság v. magatartás; nagy, túlzott bátorság, merészség. Bámulatos, elképesztő, eszeveszett, esztelen, halálmegvető, hihetetlen, hősies, lélegzetelállító vakmerőség. Odáig merészkedett vakmerőségében, hogy … Hallatlan vakmerőséggel támadott. □ A kukoricásokból nyulak ugráltak ki szemtelen vakmerőséggel. (Mikszáth Kálmán) || a. Vkinek, vminek a vakmerősége: vkinek, vminek a vakmerő volta. Szavainak, viselkedésének vakmerősége. Mindenkit elképesztett vakmerőségével. □ Ellenségeim nem tudták megbocsátani a toll vakmerőségét. (Tolnai Lajos)
  • 2. Vakmerő tett. Ez vakmerőség! Hogy követhettél el ilyen vakmerőséget? □ De a vitéz ember nem ugy ijed ám meg Hogy: no, rugjad a port, szaladj el, ne állj meg! | Hanem veti fejét oly vakmerőségre, Amitől maga is csak elszörnyed végre. (Arany János)