VILÁGKERÜLŐ melléknév és főnév (régies)
Olyan (személy), aki kerüli a társaságot, aki mindig csak a magányt keresi; emberkerülő. Világkerülő ember. □ Még egy világkerülőt kell felemlítenem, aki
fűvészkedik, gombákat szed az erdőn, magában sakkozik. (Jókai Mór)