VESZEKEDŐS [e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
Olyan <személy>, aki természeténél fogva gyakran, sokat veszekszik v. szeret veszekedni. Veszekedős asszony, gyerek. || a. Ilyen személyre jellemző, tőle származó. Veszekedős kedvében van. Veszekedős hangon beszélt.