VEKTOR [ë v. e] főnév -t, -ok, -a v. -ja (
fizika)
Olyan mennyiség, amelynek nagyságán kívül iránya is van (pl. az elmozdulás, az erő, a gyorsulás, a sebesség).
Vektorok eredője, összeadása, összege. A vektort felbontja összetevőire.
- Szóösszetétel(ek): vektoranalízis; vektormennyiség.