VÉGKÜZDELEM főnév
(választékos) <Megújuló v. több szakaszban folyó harcban> az utolsó, döntő állomás; utolsó küzdelem. A forradalomnak ez volt végküzdelme. || a. (sport) <Versenyen, mérkőzésben> a döntő, befejező szakasz; hajrá. A sakkverseny végküzdelme. Kezdődik a végküzdelem.