VÉGIGESIK [g-e] tárgyatlan ige
<Ember v. álló merev test> elesik, ledől, és egész hosszában elterül vhol.
Végigesett a díványon, a padlón. □ Nehéz zuhanás hangzott, mint ahogy valami súlyos, élettelen test hosszában végigesik a sárba. (Jókai Mór)
- végigesés; végigesett; végigeső.