VÉGHEZ [ë] igekötő (csak a véghezvisz igében és származékaiban)
(bizalmas) <Önállósítva, eldöntendő kérdésre adott feleletként v. elhangzott közlés nyomósítására, a igekötős igével egyértékű.> [Véghezvitted a tervet?] Véghez én [= véghezvittem (bizony)].