VÁRÁROK [r-á] főnév (történettudomány)
Várat, erődítményt körülvevő, rendsz. vízzel telt v. ostrom idején elárasztható mély, széles árok a támadás megnehezítésére, ill. megakadályozására. A várárok fölött felvonóhíd vezetett a kapuhoz. □ A várárokból kivágták a sánckarókat. (Jókai Mór)