VŐLEGÉNY főnév
Az a férfi, aki vkit eljegyzett, vkivel jegyben jár, akinek menyasszonya van.
Rövid ideig volt vőlegény. □ Eltávozott hazulról Adorján. A vőlegény a menyasszony elől. (Jókai Mór) || a.
Vkinek a vőlegénye: az a férfi, aki őt eljegyezte, ill. aki megkérte, és akihez feleségül szándékszik menni.
Orvos a vőlegénye. Nagyon szerelmes a vőlegényébe. □ A vőlegényem volt az első férfi, aki
megcsókolta az én leányos, gőgös szájamat. (Kaffka Margit) || b. Szűk. ért. közvetlenül az esküvője előtt álló, ill. azon részt vevő, rendsz. ünneplő ruhába öltözött férfi.
A vőlegény majdnem elkésett az esküvőről. □ A nyoszolyólányok a menyasszonnyal feküdtek egy szobában, s mikor a vőlegény jött, nem eresztették be. (Móricz Zsigmond)
- Szóösszetétel(ek): vőlegénykor; vőlegényruha; vőlegénytánc.
- vőlegényes; vőlegényi.