VÖRHENYES [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e], (
tájszó) verhenyes [ë-e-ë]
- 1. Vörhenyben megbetegedett <személy>. Vörhenyes beteg, gyermek.
- 2. A vörheny tüneteit mutató, rá jellemző. Vörhenyes fertőzés, tünetek.
- 3. Élénken vöröses színű, vörös foltos; vörhenyeges. Vörhenyes arc, haj, orr. □ Verhenyes színt öltött a még nem is szürkülő láthatár. (Kemény Zsigmond) A gróf puffadt arcú, vörhenyes szakállú ember. (Gárdonyi Géza) Napverte pusztán lila ég alatt Lángol a vörhenyes homok. (Ady Endre)
- vörhenyesség.